Történetünk

A szeghalmi Ladányi Cukrászda története akkor kezdődött, amikor 1962-ben megszületett Ladányi Lacika, aki már középsős korában elhatározta, vagy cukrász lesz vagy biztos, hogy mindennap eszik sütit. A kisgyermeki vágy későbbi életének aztán minden fontos korszakát meghatározta. Tizennégy évesen tricikliről árulta a fagyit Szaghalom utcáin, érettségijéhez cukrász szakmunkásbizonyítvány is járt, a katonaságnál dobostortája emelte a kiváltságos életű sorkatonák közé, ahol az obsitlevelét szakács-cukrászként megszolgálta, a cukrász mestervizsgát pedig megszerezte. Februárban leszerelt, három hónappal később, 1985. május 10-én pedig megnyílt a Ladányi Fagylaltozó, az Ady Endre utcai faházban, amelyik körülbelül ötven méterre állt a Ladányi Cukrászda bejáratától. Ezt a faházat ma már minden bizonnyal csak Ladányi László és felesége Zsuzsa látják, amikor nyitják vagy zárják az Alföld egyik legszebb vidéki cukrászdáját. A fagylaltozó hamar népszerű lett, a munkásruhás, csizmás, biciklis, dolgos sárréti emberek nagyon megszerették a főzött, mindig friss és kiváló alapanyagokból készült fagylaltokat. A fagyis műhely akkoriban a közeli szülői ház udvarán lévő garázsban lett kialakítva, egy főzőzsámolyból, egy üstből és egy fagylaltfagyasztó gépből állt. A cukrászmester napközben a faházban árulta, esténként, éjszakánként a garázsban gyártotta a fagyit. Ma a cukrászüzemen belül a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt, külön bejáratú épületben készítik a fagylaltokat. A választék nagyon sokat, az alapanyagok kiválósága, frissessége és a gyártás technológiája azonban jottányit sem változott. A szezonális fagyizó sikerén felbuzdulva logikus gondolatnak tűnt a Ladányi család számára egy cukrászda megnyitása. A Tildy utca 3. szám alatt, lepusztult állapotú, egykori orvosi rendelőt nézték ki maguknak, melyet 1989-ben sikerült megvásárolniuk. A műemléki környezetben lévő, egykori polgárház Eleőd Ákos, budapesti építész tervei szerint alakult át cukrászdává. Izgatottan és büszkén nyitották meg a város első cukrászdáját 1991-ben. Azt hitték, hogy az emberek majd ide is ugyanúgy fognak tódulni – sőt jobban! -, mint a faház fagyizóhoz. Hitték, hogy a környezetével harmonizáló, belül csillogóan tiszta, elegánsan berendezett, bőséges süteményválasztékkal felkészült cukrászdát ugyanúgy fogják szeretni, mint a fagyijukat. Ráadásul mindenki ismeri őket! Joggal bíztak hát a sikerben. Aztán semmi nem az elképzeléseik szerint alakult. A szeghalmiak kívülről, belülről túl szépnek találták az épületet, egyszerűen nem értették, minek egy ilyen hely, ugyanis a városban korábban még nem volt cukrászda. A Sárréten munkásruhában élő emberek ahhoz voltak szokva, hogy letámasztják a biciklit a fához, megveszik a fagyit az ablakon keresztül, és nyugodtan elnyalogatják. Ahhoz nem kellett átöltözni, az mindenkinek teljesen normális, természetes volt. Ráadásul itt nem lehetett dohányozni, nem volt játékgép sem, csak süteményeket és fagyikat lehetett vásárolni. Végig hittek önmagukba, végig bíztak abba, hogy erőfeszítéseik nem lesznek hiábavalók. És úgy is lett! A 90-es évek elején először belső terasszal bővültek, majd megnyílt az utcai kerthelyiség és végül egy belső kerthelyiséget is létrehoztak, addigra az emberek megbarátkoztak az új hellyel. Vették újra a fagyit, elkezdtek bejárni sütizni, rendelték a süteményeket és még viszonteladók is jelentkeztek náluk. Pedig egy lépést sem mentek utánuk. A környező települések mellett legjobb korszakukban Berettyóújfaluba, Karcagra és Kisújszállásra is szállítottak süteményeket. A helyiek pedig megszokták, ráéreztek az ízére, a cukrászda teljesen beépült a város életébe, Szeghalom egyik kedvenc helye lett. Ekkor már a tanítónő Zsuzsa asszony is a vállalkozásban dolgozott, mert annyira felszaporodott a munka, hogy szükség volt rá. Az ő ötlete volt, hogy programokat szervezzenek, például komoly zenei és könnyűzenei koncerteket. Szombat délelőttönként kakaó bárt szerveztek a gyerekeknek, voltak óvónők, kézművesek a szülők ott is hagyhatták a gyerekeket. Évekig besegítettek a városi gyereknap szervezésébe is. A nehéz indulás utáni felfutás egyrészt megteremtette a feltételeket, másrészt igényelte a fejlesztést, a fejlődést. Az Áfész értékesítette cukrászüzemét, amit 1996-ban sikerült megvásárolniuk. Ezzel méltó és korszerű körülmények közé került a gyártás és a tanulók képzése is, hiszen Ladányi László elkötelezett volt a szakma utánpótlásának kinevelésében. Idén, 2018-ban egyik tanulója részt vett a Szakma Sztár országos szakmai versenyen Budapesten és kategóriájában a második helyet szerezte meg. A cukrászmester nem titkolt büszkeséggel beszélt tehetséges tanítványáról. 

A kapitalizálódó Magyarországot a XXI. század első évtizedének végén érte utol az első komoly gazdasági válság, amely nem kímélte a Ladányi Cukrászdát sem. A gazdasági világválság és az egyre globalizálódó világban teret nyerő szupermarketek hatására a forgalom visszaesett. De ők dolgoztak tovább, az így felszabadult idejükben a fejlesztésekkel foglalkoztak. Ekkor kísérletezték ki azóta slágertermékükké vált családi rétest, amit véglegesen elkészítenek és utána lefagyasztják. Negyven perc alatt kisül, mire a család elfogyasztja az ebédet, a vacsorát, addigra elkészül a friss rétes. Nagyon népszerű fagyasztott pogácsájuk is, mely Debrecenben a karácsonyi vásáron robbant be a köztudatba. Terveik szerint a réteseiket árulták volna elsősorban, a helyben sült pogácsát csak kiegészítésnek szánták. Aztán a pogácsa vitte a prímet. A debreceni karácsonyi vásárba minden évben meghívást kapnak és mennek is.

Napjainkban nincsenek viszonteladóik, de Dévaványán és Vésztőn van egy-egy cukrászdájuk. Lassan egy évtizede állandó létszámmal dolgoznak, alkalmazottakkal és tanulókkal együtt. Amit lehet, maguk állítanak elő. Az első gyümölcsérés nekik a befőzési szezont kezdetét jelenti, hiszen mindenféle lekvárt (a szilvalekvárt 17 órán keresztük főzik) maguk készítenek el, melyeket tartósítószer nélkül tárolnak. A tejet tehenészetből, a tojást, mézet és a gyümölcsöket közvetlenül termelőktől vásárolják. Kipróbált, régi beszállítókkal dolgoznak.

A Ladányi Cukrászda Szeghalom belvárosának műemléki környezetében található, a templom és környékének XVIII-XIX. századi felújított épületei között. Ezek a házak akkor épültek, amikor Magyarország nagyvárosaiban, elsősorban természetesen Budapesten, egymás után nyíltak meg a cukrászdák és kávéházak. Szeghalom sohasem sem tartozott a „cukrászdaérett” nagyvárosok közé, de hála Ladányi László cukrászmester állhatatos munkájának, ma már cukrászdájáról is híres a Sárrét fővárosa.  

Képek: